Pünkösd benn és kinn – lebomlottak a “falak” Szigetlankán

Templomban, templom előtt, legátussal, első úrvacsorázókkal, áldásokban gazdagon telt el pünkösd ünnepe Szigetlankán. A megújuló templom falai ugyan szilárdan állnak, de a lelki falak leomlását nagyban elősegítették, hogy szabadtéren is hangzott az Ige.

Vasárnap délelőtt Rácz Ervin helyi lelkipásztor igehirdetése előtt a gyülekezet kórusa énekkel hívta a Szentlelket, majd Jób Könyve 23. részének 13. verse alapján szólt a prédikáció: „De ő hajthatatlan – ki is téríthetné el a szándékától? Véghezviszi, amit lelke kíván.” A Szentlélek hajthatatlanul kívánja azt, hogy az Ő útján járjunk, Ő nem adja fel, s a szenvedések útját is erre a célra használja fel.

Válaszul szólt erre az ifjak ébredésről szóló éneke: „Álmomban messze jártam, egy szántóföldet láttam, kiégett tarló, semmi más. Eső nem hullott régen, felhő sem volt az égen, mindent tönkretett a szárazság. Hirtelen nagy szél támadt, elsodort minden gátat, felhők gyűltek az ég alján. Eső illatát éreztem, és imádkoztam csendben: „Uram, áldásod áraszd ránk!” Ébredésre vár a föld, szomjas a nagy világ, és annyi száraz év után most élő vízre vár! Az álomból valóság lesz, hiszem, hogy felébrednek a népek, törzsek, nemzetek. Eltűnik majd a sötétség, megszűnik minden kétség, Istenhez jönnek az emberek!”

Fodor Lajos nyugalmazott lelkész ágendázását követően az egy héttel azelőtt konfirmáltak először éltek az úrvacsora lehetőségével, majd közel kétszázan úrvacsoráztak.

Vasárnap délután, ahogy a címben is fellelhető, lebomlottak a falak, s úgy gondolták, hogy kiviszik a pünkösd örömhírét a templom falaink kívülre. A SZIKE-istentiszteleten Karikás Orsolya hirdette az Igét, a Bízz Band pedig Papp Krisztina kántornő vezetésével ifjúsági dalokat énekelt. Tódor Noémi és Musila Vivien szikések voltak a liturgusok. A rendezvény elérte a célját, hiszen többen a Deák téren járók közül megálltak, és meghallgatták a prédikációt, s talán kérdezgették: mi akar ez lenni?

Hétfőn délelőtt szintén legátus szolgálatával hallhatták az igehirdetést a szigetlankaiak. Hangzott tehát az Ige kinn is benn is, s remélhetőleg nemcsak kívül, hanem belül is hozott változást.